3. fejezet: Legjobb barátok

 Sziasztok Drágáim!

Ez a rész sem lett olyan rettentően hosszú. Remélem hogy nem baj.

És mivel még mindig csak most rázkódok bele az írás világába, így a történet sem a legjobb, sajnálom!

Szeptember 1-ig még mindig naponta jönnek a részek. Megpróbálom előre írni a történetet, hogy suliidőben is heti 2 rész legyen legalább. Az 5. fejezetig már meg van írva.

Köszönöm szépen a 100+ oldalmegjelenítést :) Remélem tetszeni fog a történetem

Puszi,

Tori 

Kicsöngettek a suliból, és én rohantam a kocsi felé, ahol Viktor már várt. Hazafele elmeséltem volna neki mindent a napomról, de közbe jött valami.

Rosalyaval már az első nap megtaláltuk a közös hangot, és a legjobb barátnők lettünk. Elmeséljem? Oké, elmesélem nektek.

*Visszaemlékezés*

Éppen a kocsiban ültem amikor Viktor belógott az ablakon.
- Tori
- Hm?
- Itt a barátnőd - mutatott Rosalya felé
Kiszálltam az autóból és megálltam a lány előtt, aki lihegve ért oda.
- Rosalya ugye? - kérdeztem
- Csak Rosa - lihegett a lány - Van kedved eljönni velem a Plázába? - kérdezte, nekem meg felcsillant a szemem. Odafordultam a bátyámhoz aki a kezembe nyomott 50 dolcsit, és felajánlotta hogy elvisz minket. Beszálltunk a kocsiba, hátra, és elkezdtük kibeszéni a pasikat. Viktor hátranézett a visszapillantó tükörből, és csak forgatta a szemeit, mikor elkezdtünk vihorászni.
- A barátomnak van egy butikja, és egy csomó ruha van ott ami jól állna rajtad - nézett a szemembe a lány. Rosa jól ért a divathoz(na meg Alexy is) és azonnal látja, hogy mi áll jól és mi nem - Igazából azokat a ruhákat én varrtam - dicsekedett fehér hajú barátnőm
- Ne már, te tudsz varrni? - ujjongtam - És kutyaruhát is tudsz? - érdeklődtem, mire Rosa csak bólintott - Szu... - kezdtem, de Viktor(ki más?) félbeszakított.
- Most komolyan pulcsit akarsz adni a kutyádra? - kérdezte gúnyosan Viktor
- Te csak az útra figyelj - figyelmeztettem, de nem tudtam nem mosolyogni
- Neked. Van. KUTYÁD??? - ujjongott Rosalya. Ebből csak azt tudom leszűrni, hogy imádja a kutyákat. Halványan elmosolyodtam, amit Rosa igennek vett. - Van képed róla??! - visított, mint egy kismalac. Aprót bólintottam, mire megfogta a vállam és elkezdett óvatosan rázni - Mutiii - nyújtotta el az i-t. Mire sikerült kihalásznom a telefonomat a táskámból, pont leparkoltunk, én pedig visszatettem a telefonomat. Rosa cukin lebiggyesztette száját, mire elmosolyodtam.
- Felteszem Face-re a legcukibb képet róla - Rosának felcsillant a szeme, és hevesen kezdett el bólogatni. Mivel Viktor már elment, az arra járók megbámultak és "Ez normális?" valamint "Ez mit bólogat?" fejet vágtak. Néhányan már a telefonjukat kapták elő, gondolom mentőt akartak hívni, de én megfogtam Rosa arcát, és abbahagyta a bólogatást. Bementünk Rosa barátjának, Leigh-nek(később megtudtam a nevét) butikjába. Leigh kijött a pult mögül és egy puszit nyomott barátnője szájára, majd hozzám fordult.
- Leigh Anisworth - nyujtotta a kezét. Mint ahogy azt illik, megráztam és bemutatkoztam.
- Tori Lilian Smith
- Csak nem Victoria? - kérdezte, én pedig döbbenten néztem rá. Mondjuk ki lehet találni hogy a Tori a Victoria becézése.
- De igen, de a Torit jobban szeretem - válaszoltam kedvesen. Rosa megragadta a csuklóm, és elkezdett húzni, miután elköszöntünk Leigh-től
- Megmutatom mi állna jól neked - mondta Rosa majd kutakodni kezdett, és elővett egy halom ruhát azzal a mondattal, hogy "Próbáld fel mindet én pedig véleményezek". Szót fogadtam és felpróbáltam mindet.

- Hmm... Nekem kifejezetten tetszik. Nagyon szép vagy benne. A póló megy a hajad színéhez, és ez a cicafül tökéletes választás, nekem elhiheted - véleményezett boldogan Rose. Nekem is tetszik ez a szerelés, így hát megvettem. A cicafület ajándékba kaptam Leigh-től, habár mondtam hogy kifizetem. addig erősködött, mígnem belementem. Felpróbáltam a másik ruhát is.

- Na milyen vagyok? - kérdeztem izgatottan. Kíváncsi voltam Rosa véleményére is.
- Egy szó. Fantasztikus! Két hónap múlva lesz egy bál a suliban a 11-12. osztálynak. Egy elegánsabb fajta bál, és jöhetnél ebben. Na mit szólsz?
- Egy bál? De jó. A régi sulimban nem volt bál - cukin lebiggyesztettem a számat.
- Akkor majd elmesélem milyen lesz, és kötelező eljönnöd! Nincs kifogás! - parancsolta viccesen Rosa. Megvettem a ruhákat, de mennem kellett haza, mert Viktor írt egy SMS-t hogy menjek haza, mert otthon vár valaki.

*Visszaemlékezés vége*

Rosa felajánlotta, hogy elkísér, és habozás nélkül rábólintottam. Végigfecsegtük az utat, és amint beléptünk az ajtón tátva maradt a szánk. Vöröske mosolygott ránk odabentről. Még mindig nem tudom, hogy mi a neve, és ez már nagyon idegesít. Megjelenik a házamban, és még a nevét sem méltóztatik elmondani!
- Mit keresel itt?! - tértem a lényegre köszönés nélkül.
- Látom már a köszönés nem divat - még mindig mosolygott. Rosa az órára pillantott majd mondta hogy el kell mennie. Elköszönt tőlünk, de mielőtt elment volna rámkacsintott. Tudom mit jelent ez, és odavetettem neki egy "Ez nem az amire gondolsz" nézést, majd elment. Visszafordultam Vörihez. Ekkor furcsa érzés kerített a hatalmába, és a lábaim meginogtak, és összeestem. Csak annyira emlékszek, hogy lebegni kezdtem, és egy fiú Rosa nevét kiabálta. Aztán elsötétült minden. Egy fehér szobában ébredtem. Az ágyam mellett anya ült. Ez nem lehet, anya meghalt. Nem tudtam megmozdítani semmimet. Amikor meglátta, hogy ébren vagyok megölelt, és mondott valamit, de azt nem értettem. A következő amire emlékszek, hogy a szemhéjaim ólomként csukódtak le, majd a hosszú idegesítő sípszót anyám zokogása váltotta fel.... Meghaltam?
Azután anya a nevemet kiáltotta, többször is... De várjunk, ez nem anya hangja. Ez.. Rosáé. Kinyitottam a szememet, és az ágyamban találtam magam. Rosa az ágyam szélén ült, és aggódó tekintettel vizslatott.
- M-mi történt? - dadogtam, majd Rosa elmesélt mindent.
- Amikor beléptünk a házba Castel ált előttünk. - Áh, szóval Castiel a neve, hmm - Én elmentem, de még nem voltam messze amikor Castiel kilépett a házból, és a karjaiban voltál. Azt mondta hogy elájultál. Gyorsan visszajöttem, és megkértem Castielt hogy hozzon fel a szobádba... - ekkor félbeszakítottam
- És a póló?
- Amikor felhozott, én kerestem egy hosszú pólót, és megkértem Castielt hogy segítsen levenni rólad a nadrágot - ekkor Rosa a szájába harapott. Noha még csak ma ismerkedtünk meg, elég jól kiismert ahhoz, hogy tudja hogy ki fogok akadni. És, hát... így is lett.
- MICSODA?! Te megkérted Castielt, hogy vegye le rólam a nadrágot? É-é-és meglátott tangában??? Neeee, nekem végem. Amúgy mit akart? - kiakadtam, mivel Castielt ma ismertem meg, és levette rólam a nadrágomat.
- Nyugi, egész végig Castielt figyeltem és nem láttam rajta semmi hátsó szándékot, vagy hogy zavarban lenne. Visszahozta a rajzfüzetedet amit óra után véletlen otthagytál a padodon - nyugtatott fehér hajú barátnőm. Kicsit összerezzentem amikor SMS-em jött Castieltől.

Mizu? Jobban vagy? Jó a bugyid :D

Amint elolvastam, elöntött a düh. Rosa már elment, ezért ittam egy pohár vizet, hogy lenyugodjak, ám mivel ez nem sikerült, felvittem egy doboz jégkrémet, és fél liter fantát a szobámba. Beleittam a fantába, és egy kicsit furcsa íze volt. Lehet hogy azért mert ma nem ettem semmit. Miután megittam az egészet, csuklottam egyet majd visszaírtam Castielnek ami elég rossz döntés volt. Részegen nem volt a legjobb ötlet, hogy SMS-t írjak egy olyan fiúnak, akit 2 napja ismerek. De hát ilyen az én formám.

C: Mizu? Jobban vagy? Jó a bugyid :D

T: Miért érdekel? Ha ennyire tetszik akkor miért nem rángattad le rólam??!

C: Khm... Egy úriember nem tesz olyat.

T: De te nem vagy, az mert a kanál lisztet nem kell megenni :DD

C: Te ittál?

T :Mittom' én. Valmi vót a Fantámban. Gyere át. Ja és ha már eljössz akkor hozzál magaddal szilvapálinkát, hogy a bugyit le tudd rángatni rólam, ami annyira tetszett neked :P

C: Viktor otthon van??

T: Én, nem tom'. Nézd meg

C: Szerintem jobban teszem ha átmegyek, és nem, nem viszek neked szilvapáleszt.

T: Hogy merészled? Nem hozol a barátnődnek páleszt?!!! Akkor kiiszom a vitrint. Hehe, nem tudsz megakadályozni :DD

C: Meg ne próbáld hallod? Azonnal ott vagyok! És nem vagy a csajom!

T: LÁLÁLÁLÁLÁ NEM HALLAK

Lementem a vitrinhez piálni.... vagyis azt hiszem.... nem emlékszek már miért jöttem le csak azt vettem észre hogy egy fél literes barackpálinkát húztam meg, amint belépett Castiel.