Amint megláttam azonnal elnyomott az álom, és fáradtan estem össze a nappali közepén!
- Lilly! - hallottam Castiel hangját mielőtt végleg elaludtam volna.
~Castiel szemszöge~
Miután hazaértem megetettem Démont, és írtam egy SMS-t Lilly-nek.
Mizu? Jobban vagy? Jó a bugyid :D
Tudom, hogy nem szereti a Lilly-t ezért hívom így. Ha én Vöröske vagyok akkor ő meg Lilly lesz. Azt az utolsó mondatot nem igazán akartam neki elküldeni. De amikor a szobájában levettem róla a nadrágot, furcsa érzés kerített a hatalmába. Tudtam hogy Rosalya figyel, ezért nem állt szándékomban kimutatni. Pár perc múlva jött a válasz:
Miért érdekel? Ha annyira tetszett miért nem rángattad le rólam?
Őszintén? Megtettem volna.
Beszéltünk még egy kicsit, mikor megtudtam hogy erősen berúgott, és még akkor is a piás vitrinhez indult, azonnal felöltöztem és átmentem hozzá. Amint berontottam az ajtón, Lilly felém nézett. Egy szál tangában és pólóban volt. Pasiból vagyok nem tudtam nem azt nézni. Majd hirtelen elterült a földön, mellette az üres piásüveggel.
- Lilly! - kiabáltam majd odarohantam mellé. Az ölembe kaptam és amikor indultam fel a lépcsőn amikor elkezdett horkolni - jesszusom de hangos - az alvó kutyát felébresztette. Akkor esett le, hogy semmi baja, csak alszik. Felmentem a szobájába letettem az ágyba és békésen szundikált. Levettem a pólómat, és befeküdtem mellé az ágyba. Csak a madárcsicsergést, és Lilly szuszogását lehetett hallani. Kb 5 perc múlva elnyomott az álom.
~Tori szemszöge~
Amikor felébredtem az ágyamban találtam magamat. Már este volt és borzalmasan fájt a fejem. Csak arra emlékszek, hogy Castiel rontott be a házba, majd odasietett hozzám. Fáradtan nézek szét a szobámban, majd észreveszem a félmeztelen Castielt. Békésen szunyókál az ágyamban. Amikor ráeszméltem, hogy mi is a dörgés, egy kisebb sikoly hagyta el a számat, majd a földön találtam magamat. De Castiel felriadt, és amikor látta hogy nem vagyok sehol, kikelt az ágyból, majd megkerülte. Segített felállni és én kétségbeesetten kérdezősködtem. Ugye nem feküdtünk le??
- T-te mit keresel az ágyamban? - kérdeztem aggodalmasan
Castiel elmesélt nekem mindent. A piálástól kezdve addig, hogy hogy került az ágyamba
- Mi ugye nem...? - kérdeztem
- Pont veled Deszka?! Jobb csajok vannak a suliban - kaptam a megkönnyebbítő választ, egy gúnyos mosoly kíséretében. Csak forgattam a szememet, és végignéztem rajta, ekkor vettem észre a jól kidolgozott felsőtestét, és a kockáit. Az egyik felem végig akart rajta simítani, de a másik felem erősen tiltakozott ellene. Megindultam felé amikor megtorpantam. Jézusom Tori, még csak 2 napja ismered ne merészeld letámadni, hallod! Figyelmeztetett egy hang a fejemben. Odaléptem az ágyhoz, majd hozzávágtam a pólóját egy "Vedd fel" kísérővel. Egy kicsit habozott aztán szót fogadott.
- Nem akarsz hazamenni? - kérdeztem flegmán mire elmosolyodott. Felkaptam a pohár vizet, majd beleittam.
- Úgy gondoltam, hogy itt maradok estére - kaptam a választ, mire kiköptem a vizet, és elkezdtem köhögni. A Vöröske, még mindig perverz vigyorral az arcán méregetett.
- Itt ugyan nem maradsz. Ha vigyázni kell rám akkor majd felhívom Rosát! - mondtam, közben toltam kifele a fiút a házból - Holnap találkozunk - azzal rácsaptam az ajtót, és kinéztem az ablakon, úgy hogy Vöröske ne lássa. Még egy ideig az ajtóban állt, majd elment.
*2 hét múlva*
Elaludtam, és kb 20 percem volt arra, hogy beérjek a suliba. Villámsebességgel rohantam a fürdő felé, hogy elkészüljek. Mindennel kész voltam, megetettem Áfonyát, és ránéztem az órára. Alig 5 percem volt, hogy beérjek a suliba. Rohantam ahogy csak tudtam, de végül 10 perccel becsöngő után értem be. Eltelt pár(pontosabban 2) hét, úgyhogy a többiek már megszokták, hogy a legutolsó pillanatban toppanok be órára. Az ajtónak dőlve lihegtem, amikor valaki kinyitotta, én meg szó szerint beestem az órára. Gyorsan felpattantam, és mentem a helyemre. Útközben gúnyos mosolyt kaptam Castieltől egy "Nem is te lennél" kíséretében. Leültem a helyemre, és belekezdtem egy új dal írásába - szeretnék anyám nyomdokaiba lépni, ezért szükséges a dalírás. Kottával együtt írtam, és közben dúdoltam. Vöröske megbökött, de nem figyeltem oda. Mikor már tizedszer bökött meg, hozzáfordultam, és megszólaltam
- Mitakarsz Vöri?! - már-már a kiabálás határait súroltam. Meglepődve láttam hogy Castiel nem is figyel rám. Kihúzta a füléből a fülesét, és visszakérdezett
- Mivan??! - de utálom az ilyet. Elkezd piszkálni, és még ő kérdezi hogy mivan.
Óra után leültem a diófa alatti padra, és énekelni kezdtem.
I've been trying to let it go
But these butterflies I can't ignore
Cause every time that I look at you
Know we're in a catch 22
We've been friends for so long but I
Need to tell you what's on my mind
I'm sick and tired of playing games
'Cause I know that you feel the same
I Know you inside out, so I'm asking now
Take a chanse on me
How much clearer can I be?
Igaz, hogy francia vagyok, de az angol kiejtésem tökéletes. Talán azért mert egy pár nevelőszülőm angol volt, és magukkal vittek Angliába. Ki tudja.
- Jó kis dal de a hangod elég rekedtes - gúnyolódott a Vörös. A hátam mögött állt - ami furcsa, mert neki voltam dőlve a diófának - de azonnal tudtam hogy ő az. Egy kicsit megijedtem és összerezzentem.
- Modtam, hogy ezt ne csináld - nevettem, és beleütöttem a hasába, de meg se érezte. - Mit akarsz? - vetettem fel elsőre a kérdést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése