Figyelem! A fejezetben előfordulhat káromkodás! Mindenki csak saját felelősségre olvassa!
Ezt még anyukám énekelte amikor kicsi voltam....
*Visszaemlékezés*
Rosszat álmodtam és sírva mentem le anyuékhoz a nappaliba. Valami hülye szappanoperát néztek, és egy nő éppen egy ajtónak dőlve bőgött.
- Anyu, rosszat álmodtam - mondtam, eközben anyuék felém fordították a fejüket.
- Megyek. - mondta anyu, majd felkapott és a levegőbe emelt. Kacagva indultunk fel a szobámba. Amikor anyu letett az ágyamra, megcsikizte a hasamat. Boldogan nevetgéltünk, örültem, hogy ott van velem. Énekelni kezdett.
Makin' my way downtown,
Walkin' fast,
Faces pass and I'm homebound.
Starin' blankly ahead,
Just makin' my way,
Makin' a way through the crowd.
And I need you,
And I miss you,
And now I wonder...
If I could fall into the sky,
Do you think time
would pass me by?
'Cause you know I'd walk a thousand miles
If I could just see you...
Tonight
It's always times like these
When I think of you,
And wonder if you ever think of me.
'Cause everything's so wrong
And I don't belong.
Livin' in your precious memory.
'Cause I need you,
And I miss you,
And now I wonder...
If I could fall into the sky,
Do you think time
would pass me by?
'Cause you know I'd walk a thousand miles
If I could just see you...
Tonight
I, I, don't wanna let you know
I, I, drown in your memory.
I, I, don't wanna let this go.
I, I, don't.
Makin' my way downtown,
Walkin' fast,
Faces pass and I'm homebound.
Starin' blankly ahead,
Just makin' my way,
Makin' a way through the crowd.
And I still need you,
And I still miss you,
And now I wonder...
If I could fall into the sky,
Do you think time
Would pass.. us by?
'Cause you know I'd walk a thousand miles
If I could just see you...
oh oh
If I could fall into the sky,
Do you think time would pass me by?
'Cause you know I'd walk a thousand miles
If I could just see you.
If I could just hold you....
Tonight.
Mire befejezte én akkor már aludtam. Imádtam amikor anyu énekelt, a hangja olyan megnyugtató volt.
*Visszaemlékezés vége*
Egy könycsepp gördült le az arcomon. Mindig fájt amikor anyura gondolok.
- Tori. Mi a baj? - hallottam Rosa aggódó hangját
- S.. semmi. Mennem kell haza! - fogtam magam, majd elindultam haza. Senki se követett, így ki tudtam sírni magamat. Annyira hiányzik.
Hazaértem, ledobtam magamról a cipőt és a kabátot, majd a táskámat valahova elhajítottam a nappaliba. Zokogva dőltem rá a kanapéra, s csak akkor hagytam abba a sírást amikor Viktor hívott. Még mindig Angliában van, és azt ígérte hogy az ünnepekre hazajön. Két hét múlva karácsony, és előtte még a bált is nekem kell megszerveznem. Amennyire csak tudtam rendbe szedtem magam, majd felvettem a telefont.
- Szia - hallottam Viktor aggodalommal teli hangját
- Szia. Történt valami? Olyan furcsa a hangod.
- Sajnálom hugi, de az ünnepekre nem tudok hazamenni. Februárban lesz egy pár hetes szünetem - mondta, én pedig teljesen kétségbeestem. Egyedül fogom tölteni a karácsonyt? Nem az nem lehet! - Tori itt vagy?
- Nem, azt nem lehet hogy nem jössz haza! Én... én nem akarom egyedül tölteni a karácsonyt! - kiabáltam a telefonba kétségbeesetten
- Sajnálom Kölyök. De nem leszel egyedül, ott lesznek a barátaid. Mennem kell hugi, szeretlek. Szia! - letette a telefont én pedig lefagytam. Az nem lehet hogy egyedül töltöm a karácsonyt. Egyszerre voltam csalódott, és dühös. Fogtam a telefont és falhoz vágtam. Darabokra törve hullott a szőnyegre. Elkezdtem sírni, majd lerogytam a földre, amikor valaki berontott az ajtón. Már az sem érdekelt ki volt, annyira szomorú és dühös voltam. Csak akkor tudtam meg hogy Rosa az, amikor átölelt és beszélni kezdett hozzám.
- Nyugi, nem lesz semmi baj - suttogta, de nem sikerült lenyugodnom. Hangosabban kezdtem zokogni, amikor szorosabban átölelt.
- Viktor nem jön haza karácsonyra - szipogtam, és a szemébe néztem. Rosának elkerekedett a szeme, majd megszólalt
- De hát ez nem is akkora baj. Jó értem én, hogy szereted meg minden, de azért nem kell tombolnod. Csak egy karácsonyt hagyott ki - értetlenkedett barátnőm
- Te ezt nem érted. Nekem olyan fontos, hogy Viktorral tölthetem a karácsonyt. Hosszú évek után ez lett volna az első - szipogtam, és folytattam - 2 éves koromban a szüleim elváltak, aztán pár hónapra később anyám meghalt. Apa elköltözött Amerikába a barátnőjéhez, vagy lehet hogy már a felesége, de ez engem rohadtul nem tud érdekelni - Rosa figyelmesen hallgatta a storyt - Intézetbe kerültem, és a nevelőim számtalanszor próbálták őt elérni telefonon, de egyszer sem vette fel, sőt még vissza sem hívta az őket. Le se szarta mi történik a lányával. Gyűlölöm őt. Viktor Áprilisban töltötte be a 18-at és azóta vagyok nála. Nekem ez a karácsony nagyon fontos lett volna, szerettem volna vele tölteni érted? - megértően bólintott - Erről eddig csak te tudsz a barátaim körében, és szeretném, ha ez így is maradna. Ne mond el senkinek jó? - szipogtam
- Persze drágám, köztünk marad - mosolygott, amitől nekem is felfelé görbült a szám - Na de nem érünk rá szomorkodni, jövő héten bál, és nekünk kell megszervezni. Kapd össze magad, aztán menj aludni, mert holnap hosszú napunk lesz - utasított. Felpattantam majd katonásan a homlokomhoz tettem a kezemet.
- Igenis főnök! - mondtam jókedvűen azzal kikísértem Rosát.
Felmentem az emeletre, megetettem Áfonyát, majd mentem zuhanyozni. Lemostam a sok sírástól szétfolyt sminkemet. Beálltam a zuhany alá, és a forró víztől úgy éreztem, hogy megszabadultam minden tehertől. Felvettem a pizsimet, majd a kutyám társaságában aludni tértem. Sokáig zakatolt az agyam a lent történteken, de az volt a legnagyobb bajom, hogy új telefont kell hogy vegyek. A nagy gondolkozás közepette észre sem vettem, hogy Áfonya kiment a szobámból
*Másnap reggel*
Óracsörgés előtt egy órával ébredtem, és fölöslegesnek tartottam a visszafekvést, ezért elindultam a fürdő felé, hogy a reggeli tevékenységeimet elvégezzem. Bőven van időm elkészülni, ezért még reggelit is csináltam. Megreggeliztem, és a mai szettemnek egy fehér farmert és egy fekete pólót választottam. Kivasaltam a rózsaszín hajamat, majd copfba kötöttem. Elpakoltam minden könyvet és füzetet amire a mai nap szükségem lesz. Felkaptam a listát, amin a báli előkészületek voltak, áttanulmányoztam majd belehajítottam a táskámba. Raktam még el egy üveg vizet, egy almát és egy kis pénzt. Megetettem Áfonyát, felkaptam a fehér csizmámat, és a szintén fehér dzsekimet, maj elindultam a suli felé. Vidáman léptem be az épületbe, és amikot Rosa meglátott, boldogan ugrott a nyakamba.
- Mitől vagy ilyen vidám? - kérdezte vigyorogva
- Megfogadtam amit tegnap mondtál. Felesleges azon szomorkodni, hogy Viktor nem lesz itthon karácsonykor. Nem ez lesz az utolsó karácsonyunk amit együtt tölthetünk - mondtam neki őszinte mosollyal az arcomon.
Betettem a táskámat a szekrénybe, majd elővettem a listát, és az osztállyal bementünk a tornaterembe. A színpad már fel volt állítva, már csak a függönyt kellett felrakni, kipakolni a tornaszereket a teremből a szertárba és feldíszíteni a termet a jövő heti bálra. A DJ meg a többi már le van foglalva, úgyhogy azzal nem lesz dolgunk. Mivel én vagyok a főszervező, így én szabtam meg hogy ki mit csináljon. Amíg fiúk kivitték a szertárba a tornacuccokat addig a lányok elkezdték feldíszíteni a termet. Dajant elküldtem hogy hozzon egy létrát, hogy a függönyt meg a szalagokat fel tudjuk rakni. Éppen vitte volna vissza a raktárba amikor utána kiáltottam.
- Hé, Dajan! Kellene még a létra hogy az ablakokat le tudjuk takarni - kiabáltam, mire megfordult és hozta is vissza. A tekintetében egy nagyon, (ferde)nagyon(ferde vége) picike dühöt véltem felfedezni.
- Tudod, elég nehéz ez a létra és nem a jó érzé ide-oda cipelgetni. Szólhattál volna hamarabb - nyafogott Dajan
- Jajj ne nyafogj már, azt hottem hogy ennél erősebb vagy - mondtam, majd felmásztam a létrára letakarni az ablakokat.
Amikor Amber hozta be a disco gömböt, és amikor letette a színpadra a fiúk elé letört a csicsás műkörme, hisztizve rohant ki a teremből. Én csak gúnyosan nevettem. Amíg Castiel, Dake, Dajan és Lysander a disco gömböt szerelték fel, addig én, Rosa, Kim és Iris a mikrofont és a többi cuccot hoztuk be. Egész nap ezen dolgoztunk, és hulla fáradtan értem haza olyan 5 óra körül. Beszélgettem Viktorral Skype-on kb egy órát, aztán lezuhanyoztam, megetettem Áfonyát. Bebújtam az ágyba, de valamiért nem tudtam elaludni. Folyton a bálon járt az agyam, és azon, hogy engem nem hívott el senki. Nem baj, legalább nem kell egy pasival tölteni az estét, így nyugodtan lehetek a barátnőimmel.
Nem bírtam elaludni, ezért lementem a konyhába és kivettem a maradék omlettet. Leültem a nappaliba filmet nézni. Valami latin szappanopera ment és nem értettem belőle semmit. A főhősnő állandóan megállás nélkül bőgött. Amikor végre abbahagyta akkor megkönnyebbültem, de amikor egy macska rálépett a lábára akkor újra elkezdett bömbölni. Ekkor besokalltam, és elkapcsoltam. A szappanopera olyan halk volt, hogy a maximumra vettem a hangerőt, ám erről megfeletkeztem és amikor átváltott a másik csatornára, max hangerőn elkezdte énekelni egy nő, hogy (ferde)Coop, a jó szomszéd(ferde vége). Nos én nem voltam jó szomszéd, mert a két mellettem lakó öreg házaspár felébredt a hangos reklámra. Gyorsan kikapcsoltam a TV-t, beletettem a tányért a mosogatóba és lefeküdtem aludni. Pár perc után elnyomott az álom.
Szép, szombati napra ébredtem. Rosával elmegyünk vásárolni új ruhákat, mert mint kiderüld, mégsem lesz az az elegáns fajta bál. Reggel nyolc van, de nem magamtól ébredtem. Valaki már fél órája dörömböl azon a kib*szott ajtón. Csak tudnám, hogy kinek lehet ilyen fontos, hogy a legszebb álmomból kelt fel! Hullaként csoszogtam le az ajtóhoz, és már kicsit fájt a fejem a sok dörömböléstől. Kinyitottam az ajtót, majd berontott rajta az illető aki furcsán nézett rám. Hát nem Rosa akarta betörni azt a hülye ajtót?! Aki erre tippelt, az ezerszer eltalálta. Na így legyen ötösötök a lottón. Na de viccet félre téve, Rosa értetlenkedett amikor meglátta, hogy pizsiben vagyok.
- Te miért nem vagy még elkészülve?! - nézett rám kérdően
- Rosa az isten szerelmére nyolc óra van, még aludtam. Rohadt fáradt vagyok. Mi volt olyan fontos? - suttogtam, mert nem bírtam hangosabban beszélni a fáradtságtól.
- Akkor ezt orvosoljuk. Gyere velem! - mondta, majd elkezdett a fürdő felé húzni, majd beállított a zuhany alá.
- Rosa mit akarsz csinál... Ááá - Rosa jéghideg vizet engedett rám és nem hagyta hogy elmeneküljek. A kezemmel takartam az arcomat, közben úgy sikoltoztam, mint akit kínoznak. Nos, ez történt. Télen a jéghideg víz alatt nem olyan kellemes mint gondoljátok.
- Rosa, ezt miért kellett? Teljesen átáztam! - vacogtam
- Az volt a lényeg hogy felébredj - mondta, majd hozzám vágott egy törölközőt - Öltözz! Aztán megyünk Leigh butikjába - kacsintott.
Levettem a vizes ruhát, majd a törölközőt magamra tekertem, és úgy indultam be a szobámba felöltözni.
Fél óra múlva meg is érkeztünk a butikba, és utunk a ruhák felé vezetett. Rosa egy fekete csipkés, derékig tapadó, lefelé lenge ruhát vett egy fekete tűsarkúval. Én egy combközépig érő, halvány rózsaszín-fekete pöttyös, pánt nélküli ruhát választottam, egy fekete magassarkúval.
Miután megvettük a ruhákat, elmentünk ebédelni. Egy puccos, és koránt sem olcsó étterembe ültünk le. Szerencsére volt elég pénzünk, és még egy epres tortára is maradt. Elköszöntünk egymástól, és mentünk haza. Egész úton Viktor körül járt az agyam. Nem tudom mi olyan fontos, hogy nem tud hazajönni. Egy kicsit dühös voltam rá, de megértettem, hogy neki a munkája is fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése