Eltelt pár nap, és elérkezett a csütörtök, a bál napja. Felvettem a ruhámat, amit még szombaton vettem Rosával. Elindultam a suliba és ahogy beléptem, mindenki - a gólyáktól kezdve a végzősökig - ki volt öltözve a bálra, noha csak délben kezdődik, ami azt jelenti, hogy csak 2 óra van a bálig, ami talán nem is igazi bál hanem egy buli féleség. Az első 2 órában nem is vettünk semmiféle új anyagot, mert az a 2 óra Mr. Faraize-al, az ofőnkel volt, és a bálról beszélgettünk. Az is szóba jött, hogy ki fog fellépni, és hogy mit fogunk énekelni. Rettentően gyarsan repült el ez a 2 óra ha szabad megjegyeznem.
Útközben a tornaterem felé, Rosával csevegtem a fellépésről, mikor egy srác, - akit még sosem láttam a suliban - nekemjött, én meg majdnem a fenekemre huppantam.
- Nem tudsz vigyázni?! - förmedt rá Rosa, mielőtt megszólalhattam volna. A srácnak barna haja, és tengerkék szeme van. Lusta, féloldalas vigyorral méregetett, ám ebben a vigyorban egy kis perverzséget is véltem felfedezni. Nem szólt semmit, csak sarkon fordult, és elment. Mérgelődve indultunk a tornaterembe, ami tele volt diákokkal. Ez a bál, nem is igazi bál, inkább azt mondanám erre hogy ez egy buli, vagy disco.
Azt mondták, hogy hamarosan kezdünk, ezért felvettem a fellépőruhámat amit Rosa varrt nekem, pont a bál... bulira.
Az igazgatónő felment, és megköszörülte a torkát, amire mindenki felfigyelt rá.
- Üdvözlök mindenkit a Sweet Amoris gimnázium 5. karácsonyi bálján. Remélem mindenki jól érzi magát - hangzott fel a mély nem túl nőies, - de azért érezhető benne valami nőiesség - hangján. Amikor felkonferált minket, odarohantam az éppen Irisszel csókolózó Castielhez.
- Bocsi Iris, de Castielnek dolga van. Elrabolhatom? - kérdeztem, mire mosolyogva bólintott - Köszönöm - vigyorogtam és a színpad felé húztam Castielt.
- Na, most miért kellett elvinned onnan? Vele akartam lenni! - nyavajgott
- Ugyan, kérlek! Mindketten tudjuk hogy ez a "kapcsolat" meddig fog tartani! - mosolyogtam
Túlestünk a majdnem 5 perces beszélgetésen, amit Dake tört meg egy "Kezdjétek már, itt alszunk el!" beszólással. Eleget tettünk a kérésének, és zenélni kezdtünk.
Éneklés közben, folyot magamon éreztem egy srác tekintetét. Mikor egy kis szünetet tartottam a sorok között, oldalra tekintettem és megláttam azt a srácot, aki majdnem fellökött a terem előtt. Ugyan az a - sőt most szélesebb - perverz vigyor ült az arcán, mint amikor bent voltunk az épületben. Majdnem lekéstem a soromat, mikor Castiel köhintett egyet, hogy figyeljek a dalra. Mikor vége volt a dalnak Castiel felé néztem aki dühösen méregette a srácot aki bámult. Az arca arról árulkodott, hogy ismerte a fiút. Felkonferáltam a következő dalt.
- Most következzen egy lassú szám. Ragadjátok meg a párotokat, de ne túl erősen, és lassúzzatok - szóltam a mikrofonba, majd leültem a zongora mögé, amit direkt ehhez a dalhoz készítettem ki. Intettem a fiúknak hogy mehet. Elkezdtem zongorázni, majd énekelni...
Néhány helyen a srácok is bekapcsolódtak az éneklésbe. Meglepő módon mindegyiknek jó hangja volt. Boldogan néztem szét a nagy tömegen. Egy jó pár csók elcsattant, akik pedig nem csókolóztak azok tapsoltak és/vagy fütyültek. Lementem a színpadról és utam egyenesen Rosához vezetett.
- Elképesztően jók voltatok! - kiabált túlüvöltve a zenét, amit a DJ elindított. Éppen mondtam neki hogy "köszönöm" amikor két erős kezet éreztem a derekamon. Imádkoztam hogy ne az a srác legyen aki egész végig bámult, de az imáim süket fülekre találtak, amikor a barna hajú srác felé fordultam.
- Mit akarsz? - kiabáltam, közben lerántottam magamról a kezét, ami még mindig a derekamon pihent.
- Ó, de harcias valaki. Justin vagyok. Gyere mutatok valamit. - megragadta a karomat jó erősen és kifelé húzott a teremből. Már kint voltunk az udvaron, amikor Rosa kiabált rá Justinra.
- Azonnal engedd el te perverz barom! - megragadta a karját, és próbálta lefejteni a csuklómról, de Justin ellökte őt.
- Maradj ki ebből hófehérke! - kiabált rá a barátnőmre. "Szólok valakinek" üzente a bal szemöldöke, mire bólintottam. Justin berángatott a női mosdóba, nekinyomott a csempézett falnak és elkezdett taperonli. Próbáltam megszabadulni tőle, kapálóztam, rugdostam, ütöttem de hiába. Amikor a két tenyere a fejem mellett volt elhelyezve a falon, és hajolt hogy megcsókoljon, meghallottam a nevemet. Sikítani, vagy üvölteni készültem, hogy Rosáék tudják hogy itt vagyok, de ekkor Justin befogta a számat.
- Ha sikítani mersz, bajok lesznek! - fenyegetett, mire bólintottam. Lefejtette a számról a kezét, hogy megcsókoljon, ám ekkor felsikítottam. Dübörgő lépteket hallottam, ami azt jelenti hogy Rosa - és az a valaki akit a segítségemre hozott - felénk fut. Ekkor kaptam egy hatalmas pofont, aztán Justin teljes erőből gyomorszájon vágott, egy "Én megmondtam!" kíséretében. Erőtlenül összeestem, nem sok kellett ahhoz, hogy elájuljak. Ekkor az ajtó bevágódott, amin Rosa és Castiel léptek be. Rosa hozzám futott, majd lehajolt hogy felsegítsen de mozdulni sem tudtam. Egyre szaporábban vettem a levegőt, amit alig kaptam, ám ez rettenetesen fájt. Castiel kiütötte Justint, aki ájultan feküdt a padlón, azután felém jött és felemelt. Felszisszentem, minden mozdulat fájt, alig kaptam levegőt, és majdnem el is ájultam. Castiel arca csupa vér volt a verekedéstől, és volt egy hatalmas monokli a szeme alatt ami honapra még csúnyább lesz mint most.
Castiel a házunk felé vette az irányt, nyomunkban az aggódó Rosalyával. Amikor odaértünk Rosa előkapta a táskámból a kulcsot, és ahogy beértünk a házba Castiel letett a kanapéra.
Pár óra múlva jobban lettem, de még mindig fájt a gyomrom. Már tudtam mozogni, normálisan vettem a levegőt is. Rosa "tiltása" ellenére, csináltam vacsorát mindhármunknak. Leültünk az asztalhoz és beszélgettünk mindenféle marhaságoról. Éppen mosogattam amikor Castiel erős karját éreztem a vállamon.
- Hogy vagy? - suttogta a fülembe. Lehelete csikizte a bőrömet, férfias illata megcsapta az orromat. Megfordultam, de válaszolni már nem volt időm, mert Castiel puha ajkai az enyémre tapadtak. Eldobtam a mosogatószivacsot, és kezeimet Castiel nyaka köré fontam. Csókunkat Rosalya köhögése zavarta meg. Castiel alrébb állt, én meg zavartan a padlót fürkésztem.
- Látom jól szórakoztok - nevetett Rosa
- Mennem kell! - Castiel felvette a dzsekijét, majd elindult. Egyszerre köszöntünk el Rosával, és amikor becsukta maga mögött az ajtót, Rosa felém fordult.
- Na milyen volt? - széles vigyor ült az arcán mikor kérdezte
- Nem tudom miről beszélsz - még mindig a padlót bámultam. Mondanom sem kell, hogy paradicsom színű arccal bámultam magam elé.
- Ugyan Tori! Tudom hogy tetszett, nem kell szégyellni - nevetett Rosa. Ránéztem, és egy fura csillogást véltem felfedezni. Nem kell gondoldolat olvasónak lennem ahhoz, hogy tudjam, azt fontolgatja, hogy hogyan hozzon össze minket.
- Neeem, Rosa! Én nem fogok összejönni vele! Ezt most verd ki a fejedből! - figyelmeztettem barátnőmet
- De miért? Pedig olyan szép pár lennétek - biggyesztette le a száját.
- Nem akarok vitatkozni! - szóltam
Megkértem Rosát, hogy aludjon itt, ha netán valami bajom lenne az éjszaka folyamán. Lezuhanyoztunk egymás után, majd megágyaztam neki a szobám melletti vendégszobában. Megnéztünk egy csajos filmet, aztán aludni tértünk.
Másnap vidáman mentünk be a suliba. Éppen beszélgettünk amikor beléptünk az épületbe. Ó, bár ne tettük volna!
Útközben a tornaterem felé, Rosával csevegtem a fellépésről, mikor egy srác, - akit még sosem láttam a suliban - nekemjött, én meg majdnem a fenekemre huppantam.
- Nem tudsz vigyázni?! - förmedt rá Rosa, mielőtt megszólalhattam volna. A srácnak barna haja, és tengerkék szeme van. Lusta, féloldalas vigyorral méregetett, ám ebben a vigyorban egy kis perverzséget is véltem felfedezni. Nem szólt semmit, csak sarkon fordult, és elment. Mérgelődve indultunk a tornaterembe, ami tele volt diákokkal. Ez a bál, nem is igazi bál, inkább azt mondanám erre hogy ez egy buli, vagy disco.
Azt mondták, hogy hamarosan kezdünk, ezért felvettem a fellépőruhámat amit Rosa varrt nekem, pont a bál... bulira.
Az igazgatónő felment, és megköszörülte a torkát, amire mindenki felfigyelt rá.
- Üdvözlök mindenkit a Sweet Amoris gimnázium 5. karácsonyi bálján. Remélem mindenki jól érzi magát - hangzott fel a mély nem túl nőies, - de azért érezhető benne valami nőiesség - hangján. Amikor felkonferált minket, odarohantam az éppen Irisszel csókolózó Castielhez.
- Bocsi Iris, de Castielnek dolga van. Elrabolhatom? - kérdeztem, mire mosolyogva bólintott - Köszönöm - vigyorogtam és a színpad felé húztam Castielt.
- Na, most miért kellett elvinned onnan? Vele akartam lenni! - nyavajgott
- Ugyan, kérlek! Mindketten tudjuk hogy ez a "kapcsolat" meddig fog tartani! - mosolyogtam
Túlestünk a majdnem 5 perces beszélgetésen, amit Dake tört meg egy "Kezdjétek már, itt alszunk el!" beszólással. Eleget tettünk a kérésének, és zenélni kezdtünk.
Are you listening,
Hear me talk hear me sing
Open up the door, is it less is it more
When you tell me to beware
Are you here are you there?
Is it something I should know
Easy come easy go
Not in your head, don't hear a word I said
I can't communicate when you wait, don't relate
I try to talk to you, but you never even knew
So what's it gonna be, tell me, can you hear me?
I'm so sick of it, your attention deficit
Never listen, you never listen
I'm so sick of it so I'll throw another fit
Never listen, you never listen.
I scream your name
It always stays the same
I scream and shout
So what I'm gonna do now is
Freak the Freak Out
Whoa, whoa, whoa, whoa
Patience runnin' thin runnin' thin come again
Tell me what I get opposite opposite
Show me what is real, If it breaks, does it heal?
Open up your ear, why you think that I'm here
Keep me in the dark, are you even thinking of me?
Is someone else above me? Gotta know gotta know
What am I gonna do, 'cause I can't get through to you
So what's it gonna be, tell me can you hear me?
I'm so sick of it, your attention deficit
Never listen, you never listen
I'm so sick of it so I'll throw another fit
Never listen, you never listen.
I scream your name
It always stays the same
I scream and shout
So what I'm gonna do now is
Freak the Freak Out
Whoa, whoa, whoa, whoa
Whoa, whoa, whoa, whoa
Easy come, easy go
Easy come, easy go
I scream your name
It always stays the same
I scream and shout
So what I'm gonna do now is
Freak the Freak Out
Whoa, whoa, whoa, whoa
Whoa, whoa, whoa, whoa
Freak the Freak out
Freak the Freak out
Freak the Freak out
I scream your name, but you never listen
No, you never listen!
But you never listen...
Éneklés közben, folyot magamon éreztem egy srác tekintetét. Mikor egy kis szünetet tartottam a sorok között, oldalra tekintettem és megláttam azt a srácot, aki majdnem fellökött a terem előtt. Ugyan az a - sőt most szélesebb - perverz vigyor ült az arcán, mint amikor bent voltunk az épületben. Majdnem lekéstem a soromat, mikor Castiel köhintett egyet, hogy figyeljek a dalra. Mikor vége volt a dalnak Castiel felé néztem aki dühösen méregette a srácot aki bámult. Az arca arról árulkodott, hogy ismerte a fiút. Felkonferáltam a következő dalt.
- Most következzen egy lassú szám. Ragadjátok meg a párotokat, de ne túl erősen, és lassúzzatok - szóltam a mikrofonba, majd leültem a zongora mögé, amit direkt ehhez a dalhoz készítettem ki. Intettem a fiúknak hogy mehet. Elkezdtem zongorázni, majd énekelni...
Well you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go
Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missing home
Only know you love her when you let her go
And you let her go
Staring at the bottom of your glass
Hoping one day you'll make a dream last
But dreams come slow and they go so fast
You see her when you close your eyes
Maybe one day you'll understand why
Everything you touch, oh it dies
But you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go
Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missing home
Only know you love her when you let her go
Staring at the ceiling in the dark
Same old empty feeling in your heart
'Cause love comes slow and it goes so fast
Well you see her when you fall asleep
But never to touch and never to keep
'Cause you loved her too much and you dive too deep
Well you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go
Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missing home
Only know you love her when you let her go
And you let her go
Oh oh oh no
And you let her go
Oh oh oh no
Well you let her go
'Cause you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go
Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missing home
Only know you love her when you let her go
'Cause you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go
Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missing home
Only know you love her when you let her go
And you let her go
(Zene: Passenger: Let Her Go)
Néhány helyen a srácok is bekapcsolódtak az éneklésbe. Meglepő módon mindegyiknek jó hangja volt. Boldogan néztem szét a nagy tömegen. Egy jó pár csók elcsattant, akik pedig nem csókolóztak azok tapsoltak és/vagy fütyültek. Lementem a színpadról és utam egyenesen Rosához vezetett.
- Elképesztően jók voltatok! - kiabált túlüvöltve a zenét, amit a DJ elindított. Éppen mondtam neki hogy "köszönöm" amikor két erős kezet éreztem a derekamon. Imádkoztam hogy ne az a srác legyen aki egész végig bámult, de az imáim süket fülekre találtak, amikor a barna hajú srác felé fordultam.
- Mit akarsz? - kiabáltam, közben lerántottam magamról a kezét, ami még mindig a derekamon pihent.
- Ó, de harcias valaki. Justin vagyok. Gyere mutatok valamit. - megragadta a karomat jó erősen és kifelé húzott a teremből. Már kint voltunk az udvaron, amikor Rosa kiabált rá Justinra.
- Azonnal engedd el te perverz barom! - megragadta a karját, és próbálta lefejteni a csuklómról, de Justin ellökte őt.
- Maradj ki ebből hófehérke! - kiabált rá a barátnőmre. "Szólok valakinek" üzente a bal szemöldöke, mire bólintottam. Justin berángatott a női mosdóba, nekinyomott a csempézett falnak és elkezdett taperonli. Próbáltam megszabadulni tőle, kapálóztam, rugdostam, ütöttem de hiába. Amikor a két tenyere a fejem mellett volt elhelyezve a falon, és hajolt hogy megcsókoljon, meghallottam a nevemet. Sikítani, vagy üvölteni készültem, hogy Rosáék tudják hogy itt vagyok, de ekkor Justin befogta a számat.
- Ha sikítani mersz, bajok lesznek! - fenyegetett, mire bólintottam. Lefejtette a számról a kezét, hogy megcsókoljon, ám ekkor felsikítottam. Dübörgő lépteket hallottam, ami azt jelenti hogy Rosa - és az a valaki akit a segítségemre hozott - felénk fut. Ekkor kaptam egy hatalmas pofont, aztán Justin teljes erőből gyomorszájon vágott, egy "Én megmondtam!" kíséretében. Erőtlenül összeestem, nem sok kellett ahhoz, hogy elájuljak. Ekkor az ajtó bevágódott, amin Rosa és Castiel léptek be. Rosa hozzám futott, majd lehajolt hogy felsegítsen de mozdulni sem tudtam. Egyre szaporábban vettem a levegőt, amit alig kaptam, ám ez rettenetesen fájt. Castiel kiütötte Justint, aki ájultan feküdt a padlón, azután felém jött és felemelt. Felszisszentem, minden mozdulat fájt, alig kaptam levegőt, és majdnem el is ájultam. Castiel arca csupa vér volt a verekedéstől, és volt egy hatalmas monokli a szeme alatt ami honapra még csúnyább lesz mint most.
Castiel a házunk felé vette az irányt, nyomunkban az aggódó Rosalyával. Amikor odaértünk Rosa előkapta a táskámból a kulcsot, és ahogy beértünk a házba Castiel letett a kanapéra.
Pár óra múlva jobban lettem, de még mindig fájt a gyomrom. Már tudtam mozogni, normálisan vettem a levegőt is. Rosa "tiltása" ellenére, csináltam vacsorát mindhármunknak. Leültünk az asztalhoz és beszélgettünk mindenféle marhaságoról. Éppen mosogattam amikor Castiel erős karját éreztem a vállamon.
- Hogy vagy? - suttogta a fülembe. Lehelete csikizte a bőrömet, férfias illata megcsapta az orromat. Megfordultam, de válaszolni már nem volt időm, mert Castiel puha ajkai az enyémre tapadtak. Eldobtam a mosogatószivacsot, és kezeimet Castiel nyaka köré fontam. Csókunkat Rosalya köhögése zavarta meg. Castiel alrébb állt, én meg zavartan a padlót fürkésztem.
- Látom jól szórakoztok - nevetett Rosa
- Mennem kell! - Castiel felvette a dzsekijét, majd elindult. Egyszerre köszöntünk el Rosával, és amikor becsukta maga mögött az ajtót, Rosa felém fordult.
- Na milyen volt? - széles vigyor ült az arcán mikor kérdezte
- Nem tudom miről beszélsz - még mindig a padlót bámultam. Mondanom sem kell, hogy paradicsom színű arccal bámultam magam elé.
- Ugyan Tori! Tudom hogy tetszett, nem kell szégyellni - nevetett Rosa. Ránéztem, és egy fura csillogást véltem felfedezni. Nem kell gondoldolat olvasónak lennem ahhoz, hogy tudjam, azt fontolgatja, hogy hogyan hozzon össze minket.
- Neeem, Rosa! Én nem fogok összejönni vele! Ezt most verd ki a fejedből! - figyelmeztettem barátnőmet
- De miért? Pedig olyan szép pár lennétek - biggyesztette le a száját.
- Nem akarok vitatkozni! - szóltam
Megkértem Rosát, hogy aludjon itt, ha netán valami bajom lenne az éjszaka folyamán. Lezuhanyoztunk egymás után, majd megágyaztam neki a szobám melletti vendégszobában. Megnéztünk egy csajos filmet, aztán aludni tértünk.
Másnap vidáman mentünk be a suliba. Éppen beszélgettünk amikor beléptünk az épületbe. Ó, bár ne tettük volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése