- Hát nem ismersz meg Tori? - nevetett a lány. Ez a hang... A nevetése... Csak nem...? Az... Az teljességgel kizárt! Nem, ő nem lehet itt! Ő elment! Nagyon régen, és... És nem jött vissza!
Teljes sokkban álltam előtte. A lány mosolygott, Viktor viszont már nevetett.
- K-K-Kate? - aprót bólintott. Sikítva ugrottam a nyakába, és most az egyszer nem sírtam. Pedig őt nagyon régen láttam és már teljesen megfeletkeztem róla.
- Hiányoztál - vigyorogtam a nyakába
- Te is nekem, hugi!
Kate a nővérem, aki nagyon hiányzott. Történetesen Viktor ikertestvére, bár teljesen különböznek. Talán azért, mert kétpetéjű ikrek. De még az is totál furcsa, hogy Viktor az Smith, Kate meg Becker. Nem értem én a szülők logikáját. De, ha Viktor apánk nevét kapta, akkor Kate miért kapta anyáét? Chh, felesleges ezen rágódni, mert én túl hülye vagyok ahhoz, hogy ezt megértsem. Aminek viszont nagyon örülök, az az, hogy Kate sikeresen anyánk nyomdokaiba lépett és híres énekes lett. Holnap beviszem a suliba, kell a hírnév.
Vagy fél óra beszélgetés után felmentem a szobámba és megnéztem a messengert. Castiel írt. Nem azt mondta, hogy felhív?
Kezdek beletörődni abba, hogy mindenki tudja, hogy ki az anyám. Ezzel egy kisebb hírnévre tettem szert, de Kate-el tök híres leszek a suliban. Népszerűség vigyázz, jövök!
- Lilo! Vacsora! - szólt Viktor, de HEH? Lilo? Úristen! Lementem és leültem az asztalhoz.
- Heh?! Lilo? Komolyan? Tito! - nevettem. Kate csak kuncogott és elém tette a palacsintát, hmm.(Írói megjegyzés: Viktor becenevét nem én találtam ki. Van egy Viktor nevű unokatesóm és a nyaraláson mindig Titonak hívták. És a suliban is így hívom)
- Na jó, a beceneveket később megbeszéljük - vigyorgott Viktor - Egyél, aztán menj aludni, mert holnap suli!
- Apropó suli. Kate holnap bejössz velem a suliba és segítesz hírnevet szerezni, oké? - kérdeztem a nővéremet. De fura. Egy lánytesó, ráadásul idősebb. Mindig is szerettem volna egy nővért, mondjuk mindig is volt, de eddig nem tudtam róla.
- Grace Becker leszármazottjaként akarsz hírnevet szerezni? - nézett komoran, majd felnevetett - Az én hugom! Egy jó kis csajos napot fogunk eltölteni a suliban - kacsintott.
- Hogyhogy eddig nem tudtál róla... Lilo? - gúnyolódott Viktor
- Hát, tudtam róla, csak elfelejtettem. De a lényeg, hogy itt van - néztem Katere - Nekem nincs véletlenül egy ikertesóm akiről nem tudok? - nevettem fel - Vagy esetleg egy kistesóm? - kérdeztem.
- Miért, kéne? - kuncogott Kate
- Nem igazán, csak először apa bukkan fel, hogy elvigyen Amerikába, aztán meg te jössz, aminek nagyon örülök. Már az egész család itt volt, úgyhogy azért kérdezem, hogy nem akar-e még valaki felbukkanni a családból.
Elmostam a tányéromat és felmentem aludni. Másnap Áfonya ugatására ébredtem.
- Hát te, kutyus? - kérdeztem a szőrgombócomat és megvakartam a buksiját. Kikeltem az ágyból és elkészültem. Átmentem a vendégszobába, ami mostmár Kate szobája és felébresztettem. Vagyis próbáltam. Dobáltam párnával, bökdöstem, csikiztem, mindent megtettem de semmi. Ha nem horkolna ilyen hangosan, azt hinném, hogy meghalt. És akkor jött az ötlet, hogy behozom Áfonyát. Be is hoztam, aztán ráraktam és a kutya elkezdte nyalogatni az arcát. Kate először nevetett, aztán kinyitotta a szemét és arrébb lökte Áfonyát.
- Fúj! - kiáltott. Már majd' megszakadtam a nevetésben.
- Végre felkeltél. Na akkor jössz? - kérdeztem
- Oké, megyek - nevetett
Kivittem Áfonyát, megetettem, aztán belenéztem az újságba és újabb anyámról szóló cikk szerepelt benne.
Hát persze, a napló még mindig náluk van. Nem baj Amber, szerezzétek csak nekem a hírnevet!
- Mit olvasol? - jött ki Viktor. Kivette a kezemből az újságot és kb egy perc múlva az asztalra dobta.
- Hát, ezek nagyon el vannak tévedve. Még hogy öccse! Majd adok én nekik... - az utolsó mondatot már a szobája felé morogta, amin én egy jót kuncogtam. Közben Kate is lejött és elindultunk a suliba. Ahogy végigmentünk az udvaron egy csomó döbbent pillantást kaptunk. Gondolom, tudjátok miért. Amikor beléptünk az épületbe, na ki állta el az utunkat? Hát nem Amber és a pincsikutyái?
- Mi van Amber? Elhagyott a hírnév? Ja várj, neked az sosem volt - nevettem és Kate megpróbált nem nevetni, de ez nem jött össze neki - Tudod, tök jó, hogy elvetted a naplómat. Mondjuk, mi értelme lett volna ezt tovább titkolnom, most, hogy a nővérem is hazajött - a nővérem szót kiemeltem, hogy tudja, hogy nekem nem csak egy híres családtagom van.
- Neked Kate a nővéred? - nyávogott
- Oh, szóval csak Peggy olvasta végig a naplómat? Benne van az újságba is - azzal sarkom fordultam és elmentem. Kate elment kávét venni és addig odamentem Castielhez.
- Szia cica - köszönt
- Hali - köszöntem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Hogy is van ez a nővéres dolog? Ja, és ismered Kate Beckert? Állítólag Párizsban van - óh, szóval nem tudja. Akkor nagyot fog nézni amikor visszajön a tesóm. És már úgy látom, hogy visszajött. Hogy honnan? A barátom erősen koncentrál a hátam mögé és tátott szájjal figyeli az erre tartó testvéremet.
- Öhmm, öö - csak ennyit tudodt kinyögni a meglepettségtől. Hamarosan becsöngettek és Katenek el kellett mennie. Lassan és hatalmas zajt csapva bevonultunk a helyünkre. Egész végig vigyorogva követtem a tekintetemmel Castielt.
- Honnan ismered Kate Beckert? - na jó... Ez már fájt. Hogy lehet valaki ennyire hülye?
- Ajj, olyan hülye vagy! - tettem a homlokomra a kezemet.
- Heh?! - "kérdezte"
- Becker... Grace Becker. Nem ismerős? - ha így sem fog neki leesni akkor lelövöm magam! Egy darabig elgondolkozott, de aztán leesett neki a húsz fillér.
- Úristen... - nyögte ki végül.
- Azért ennyire ne legyél lesokk... - kezdtem de félbeszakított.
- Kate a barátnőd? - na jó. Van valakinek kölcsönbe egy pisztolya? Ez már annyira fájt, hogy lefejeltem az asztalt. Castiel nevetve megpaskolta a hátamat.
- Kate a nővérem hülyegyerek - továbbra is az asztalon volt a fejem.
- Nyugi bébi. Csak hülyültem - mondta még mindig nevetve.
(Írói megjegyzés: Na, jó. Nem tudom, hogy hogy kerül Csj fanfiction-be élő karakter, ne kérdezzétek, de mivel hatalmas BTR fan vagyok ezért bele akartam rakni. Nem lesznek benne, csak 1-2 rész erejéig. Ne tessék rám haragudni :3)
Felnéztem és már csak azt vettem észre, hogy elém tol egy borítékot. Kinyitottam és 3 BTR koncertjegy virított benne. Pár másodperc múlva olyan hírtelen álltam fel, hogy a szék kivágódott és hatalmas csattanással ért földet. Sikítoztam és ugráltam. Kb így nézhettem ki:
Minden szempár rám szegeződött és értetlenül bámultak.
- Öhm, kisasszony! - hangzott Mr. Faraize - Leülne?! - kérdezte kicsit idegesen.
Vigyorogtam egy pár sort, aztán felállítottam a széket és leültem. Egy puszit nyomtam a barátom arcára és eltettem a jegyeket.
- Kösziii. Te eljössz? - kérdeztem
- Van saját jegyem, úgyhogy azt hozol el akit akarsz - vigyorgott. Már tudom is, hogy Rosát és Katet fogom elhozni. Rosa imádja őket, Kate, őt meg majd megkérdezem. A koncert holnap este lesz és a legjobb helyre szólt a jegy. Az első helyre, pont a színpadhoz. A nap többi része eseménytelenül telt. Csak annyi volt az érdekes, hogy Rosát elhívtam és igent mondott, úgyhogy odaadtam neki a jegyet.
- Figyi Kate. Eljössz velem, Rosával meg Castiellel Big Time Rush koncerte? - a kérdésemre azonnal felkapta a fejét.
- Big Time Rusht mondtál? - bólintottam - Persze, hogy elmegyek. Imádom őket. Mikor lesz?
- Holnap este az arénában - nyújtottam felé a jegyet. Felmentem a szobámba és skypeon felhívtam Rosát.
- Sziaa - integetett
- Hali. Te, figyi. Mit veszel fel a koncerte? - kérdeztem
- Csak egy farmert meg pólót. Nem kell kiöltözni, nem buliba megyünk - jött az értelmes válasz.
- Ott a pont - mutattam felé. Nyílt az ajtó és Viktor dugta be a fejét.
- Öhm, Lilo. Castiel lent vár - mondta és kiment.
- Akkor azt hiszem, hogy most én leteszem - kacsintott Rosa és kinyomta, de előtte még elköszöntünk. Gyorsan felkaptam magamra valami ruhát és lementem. A barátom a pultnak dőlve várt rám a konyhában. Amint meglátott elmosolyodott és odajött hozzám.
- Hiányoztál - mondta és egy puszit nyomott a számra.
- De, hisz' csak két órája találkoztunk - nevettem
- Az is túl sok - vigyorgott sunyin. Mire észbe kaptam már Castiel vállán lógtam és megindult velem kifelé.
- Viktor, elvittem Lillyt! - kiáltott be a szobába Cast
- Tízre hozd haza! - hangzott az apáskodó válasz
- Nem biztos! - mondta Cast és elmentünk. Fél percig csöndben csüngtem a vállán, de aztán megtörtem a csendet.
- Tegyél le hallod?! - megütöttem a hátát, de nem túl erősen - Hová viszel? - és ekkor beléptünk a barátom házába. Bevitt egyenesen a szobájába és "ledobott" az ágyra. Fölém mászott és apró puszikkal lepte el a számat majd a nyakamat. Egy apró, halk sóhaj szökött ki a számon. Megfogta a csuklóimat és a fejem fölé fogta egy(!!!) kézzel. Amikor meggyőződött arról, hogy nem tudok meglógni, egyenesen a szemembe nézett és a másik kezével elsöpört néhán kósza hajszálat az arcomból. Elmosolyodott, majd megcsókolt. Ajkaival szétnyitotta az enyéimet és a nyelvemet masszírozta az övével. Nem tartott sokáig, mert elhúzódott annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Szeretlek - vigyorgott és egy puszit nyomott az ajkamra. Lazított a szorításon, ezért kaptam az alkalmon és lassan kihúztam a kezeimet. Az egyik kezemet az arcára, a másikat pedig a nyakába tettem. A kezével - amivel eddig a csuklómat fogta - felfedezőútra indult a pólóm alá. Miután feltérképezte a pólóm alatti területett, kihúzta a kezét és lehúzta rólam az anyagot. Innen már nincs visszaút. De miért is szeretném, hogy legyen? Ugyan ezt tettem én is. Megmarkoltam a pólója alját, lesegítettem róla és a dereka köré fontam a lábaimat. Rózsaszín köd lepte el a fejemet és már csak azt akartam, hogy ez megtörténjen...
Pár óra telt el az aktus óta, de még mindig fáradtan feküdtünk Castiel ágyában. Rajtam csak egy tanga és Castiel pólója volt, a barátomon meg csak egy boxer. Elaludt, ezért óvatosan kiszálltam az ágyból és elmentem valami vacsorát csinálni. Cast hűtőjében csak annyi alapanyagot találtam, hogy kettőnknek tudjak palacsintát csinálni. Dúdoltam és táncikáltam amikor két erős kezet éreztem a derekamon. Összerezzentem és majdnem elejtettem a kaját. Letettem az asztalra és megfordultam, hogy szembe tudjak nézni a "támadómmal". Egy szürke, csillogó szempárral találtam szembe magamat. De tényleg... A szeme úgy csillogott, mint aki beszívott.
- Jó reggelt - köszönt fáradtan
- Este van - kuncogtam
- Jó estét - köszönt ismét
- Nem vagy éhes? - jött a hülye kérdés tőlem
- Dehogynem
A palacsintát sikeresen elrontottam, - bár nem tudom, hogy ezen mit lehet elrontani, de nekem sikerült - ezért rendeltünk pizzát és megnéztünk egy filmet. Kb hajnali 5 volt és a koncert este nyolckor lesz, ezért lefeküdtünk aludni. Olyan furát álmodtam, hogy hú. Ez olyan álom volt, hogy nem lehet elmesélni. Csak Viktorról és Castielről szólt, a többit meg találjátok ki.
Fél hétkor keltem és alig volt másfél órám a hajmosásra, sminkelésre meg az öltözésre. Csörgött a telefonom, ezért a vizes hajamat a törölközőbe tekertem és felvettem.
- Téged aztán nem könnyű elérni. 5 SMS-t hagytam! Hol vagyok már? - tér egyből a lényegre.
- Neked is szia. Most szárítom a hajamat, egy óra és ott leszünk. Hol találkozzunk?
- Szerintem az aréna bejáratánál, vagy nálad.
- Akkor az aréna bejáratánál. Majd viszem Katet és Castielt.
- Miért nem tudunk nálad? - kérdezte
- Castielnél vagyok - és most fog a barátnőm fantáziálni a dolgokon, hogy én miért vagyok itt.
- Úúú, majd mesélj - kuncogott - De most leteszem, mert én is készülődök. Szia!
- Szia - köszöntem és kinyomtam. Bementem a barátom szobájába és megdobtat egy párnával. És közben "ébresztőt" kiabáltam. Nagy morgások közepette elvette tőlem a párnát és magára húzott. Egy puszit nyomott a számra.
- El fogunk késni - mondtam és lemásztam róla
- Honnan? És miért vizes a hajad?
Tényleg, a hajamat még mindig nem szárítottam meg és alig van háromnegyed óránk.
- A koncertre. Megmostam. De haladj, mert 45 perced van! - utasítottam játékosan és elmentem öltözni, meg hajat szárítani.
Fél óra múlva otthon voltunk és Katere vártunk. Kb öt perc alatt kész lett. Kár, hogy ez nem családi vonás. Hárman elindultunk az aréna felé, ahol Rosa már türelmetlenül várt. Jól nézett ki. Ahhoz képest, hogy nem bulira öltözött, csini volt.
- Na, csak hogy megérkeztetek - üdvözölt minket Rosa
- Mióta vársz? Öt perce - gúnyolódott Castiel
- Nyolc - vigyorgott Rosa. Ezen egy jót derültünk, de aztán bementünk és elfoglaltuk a helyünket. Ahogy feljött a színpadra a BTR, az egész aréna a lányok sikongásától zengett. Előkaptam a telefonomat és az egyik számot levideóztam.
A szám végén Kendall kiszúrta a nővéremet.
- Köszönjük, hogy ennyien eljöttetek, de a legjobban annak örülünk, hogy egy híresség is a színpadnál áll - utalva a testvéremre, leugrott a színpadról és felsegítette rá Katet. A közönség most még hangosabbra vette a hangját. Azt hiszem, hogy az elkövetkezendő 2-3 napban nem fogok semmit sem hallani.
- Örülök, hogy itt lehetek - szólt egy mikrofonba Kate - De nem egyedül jöttem.
- Szóval, van még egy Becker is a színen? - kérdezte Carlos
- Igazából Smith, de ő is Grace lánya. Egy igazán tehetséges gimazista lány. A húgom, Tori - mondta vigyorogva. Egy széles, levakarhatatlan mosoly jelent meg az arcomon.
- Nos, akkor őt is várjuk a színpadra.
Az a mosoly még mindig ott csücsült az arcomon miközben a színpadra mentem fel. Beálltam a nővérem mellé és szélesen vigyorogtam a fiúkra.
- Volna kedved velünk énekelni? - kérdezte James
Hú, erre nem számítottam. Azt hittem, hogy csak felhívnak a színpadra és csak ott állok, de helyette felkértek, hogy énekeljek velük. Semmi pénzért nem hagytam volna ki, mindig is erről álmodtam. A többi lány ilyen helyzetben biztosan sikítórohamot kapott volna, de én csak ott álltam a nővérem és a Big Time Rush mellett, közben a szívem majd' kiugrott a helyéről.
- Persze - vigyorogtam a fiúkra.
- Hát akkor, 24/seven! - kiabálták a mikrofonba és a lánysereg fülsüketítő sikításba kezdett.
Teljes sokkban álltam előtte. A lány mosolygott, Viktor viszont már nevetett.
- K-K-Kate? - aprót bólintott. Sikítva ugrottam a nyakába, és most az egyszer nem sírtam. Pedig őt nagyon régen láttam és már teljesen megfeletkeztem róla.
- Hiányoztál - vigyorogtam a nyakába
- Te is nekem, hugi!
Kate a nővérem, aki nagyon hiányzott. Történetesen Viktor ikertestvére, bár teljesen különböznek. Talán azért, mert kétpetéjű ikrek. De még az is totál furcsa, hogy Viktor az Smith, Kate meg Becker. Nem értem én a szülők logikáját. De, ha Viktor apánk nevét kapta, akkor Kate miért kapta anyáét? Chh, felesleges ezen rágódni, mert én túl hülye vagyok ahhoz, hogy ezt megértsem. Aminek viszont nagyon örülök, az az, hogy Kate sikeresen anyánk nyomdokaiba lépett és híres énekes lett. Holnap beviszem a suliba, kell a hírnév.
Vagy fél óra beszélgetés után felmentem a szobámba és megnéztem a messengert. Castiel írt. Nem azt mondta, hogy felhív?
Kezdek beletörődni abba, hogy mindenki tudja, hogy ki az anyám. Ezzel egy kisebb hírnévre tettem szert, de Kate-el tök híres leszek a suliban. Népszerűség vigyázz, jövök!
- Lilo! Vacsora! - szólt Viktor, de HEH? Lilo? Úristen! Lementem és leültem az asztalhoz.
- Heh?! Lilo? Komolyan? Tito! - nevettem. Kate csak kuncogott és elém tette a palacsintát, hmm.(Írói megjegyzés: Viktor becenevét nem én találtam ki. Van egy Viktor nevű unokatesóm és a nyaraláson mindig Titonak hívták. És a suliban is így hívom)
- Na jó, a beceneveket később megbeszéljük - vigyorgott Viktor - Egyél, aztán menj aludni, mert holnap suli!
- Apropó suli. Kate holnap bejössz velem a suliba és segítesz hírnevet szerezni, oké? - kérdeztem a nővéremet. De fura. Egy lánytesó, ráadásul idősebb. Mindig is szerettem volna egy nővért, mondjuk mindig is volt, de eddig nem tudtam róla.
- Grace Becker leszármazottjaként akarsz hírnevet szerezni? - nézett komoran, majd felnevetett - Az én hugom! Egy jó kis csajos napot fogunk eltölteni a suliban - kacsintott.
- Hogyhogy eddig nem tudtál róla... Lilo? - gúnyolódott Viktor
- Hát, tudtam róla, csak elfelejtettem. De a lényeg, hogy itt van - néztem Katere - Nekem nincs véletlenül egy ikertesóm akiről nem tudok? - nevettem fel - Vagy esetleg egy kistesóm? - kérdeztem.
- Miért, kéne? - kuncogott Kate
- Nem igazán, csak először apa bukkan fel, hogy elvigyen Amerikába, aztán meg te jössz, aminek nagyon örülök. Már az egész család itt volt, úgyhogy azért kérdezem, hogy nem akar-e még valaki felbukkanni a családból.
Elmostam a tányéromat és felmentem aludni. Másnap Áfonya ugatására ébredtem.
- Hát te, kutyus? - kérdeztem a szőrgombócomat és megvakartam a buksiját. Kikeltem az ágyból és elkészültem. Átmentem a vendégszobába, ami mostmár Kate szobája és felébresztettem. Vagyis próbáltam. Dobáltam párnával, bökdöstem, csikiztem, mindent megtettem de semmi. Ha nem horkolna ilyen hangosan, azt hinném, hogy meghalt. És akkor jött az ötlet, hogy behozom Áfonyát. Be is hoztam, aztán ráraktam és a kutya elkezdte nyalogatni az arcát. Kate először nevetett, aztán kinyitotta a szemét és arrébb lökte Áfonyát.
- Fúj! - kiáltott. Már majd' megszakadtam a nevetésben.
- Végre felkeltél. Na akkor jössz? - kérdeztem
- Oké, megyek - nevetett
Kivittem Áfonyát, megetettem, aztán belenéztem az újságba és újabb anyámról szóló cikk szerepelt benne.
Újabb oldalak átlapozgatásával fény derült arra, hogy Grace Beckernek volt még egy lánya, Kate Becker. Kate az anyja nyomdokaiba lépett és híres énekesnő vált belőle. A turnéjának vége, ezért most a hugával és az öccsével lakik Párizsban.
Hát persze, a napló még mindig náluk van. Nem baj Amber, szerezzétek csak nekem a hírnevet!
- Mit olvasol? - jött ki Viktor. Kivette a kezemből az újságot és kb egy perc múlva az asztalra dobta.
- Hát, ezek nagyon el vannak tévedve. Még hogy öccse! Majd adok én nekik... - az utolsó mondatot már a szobája felé morogta, amin én egy jót kuncogtam. Közben Kate is lejött és elindultunk a suliba. Ahogy végigmentünk az udvaron egy csomó döbbent pillantást kaptunk. Gondolom, tudjátok miért. Amikor beléptünk az épületbe, na ki állta el az utunkat? Hát nem Amber és a pincsikutyái?
- Mi van Amber? Elhagyott a hírnév? Ja várj, neked az sosem volt - nevettem és Kate megpróbált nem nevetni, de ez nem jött össze neki - Tudod, tök jó, hogy elvetted a naplómat. Mondjuk, mi értelme lett volna ezt tovább titkolnom, most, hogy a nővérem is hazajött - a nővérem szót kiemeltem, hogy tudja, hogy nekem nem csak egy híres családtagom van.
- Neked Kate a nővéred? - nyávogott
- Oh, szóval csak Peggy olvasta végig a naplómat? Benne van az újságba is - azzal sarkom fordultam és elmentem. Kate elment kávét venni és addig odamentem Castielhez.
- Szia cica - köszönt
- Hali - köszöntem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Hogy is van ez a nővéres dolog? Ja, és ismered Kate Beckert? Állítólag Párizsban van - óh, szóval nem tudja. Akkor nagyot fog nézni amikor visszajön a tesóm. És már úgy látom, hogy visszajött. Hogy honnan? A barátom erősen koncentrál a hátam mögé és tátott szájjal figyeli az erre tartó testvéremet.
- Öhmm, öö - csak ennyit tudodt kinyögni a meglepettségtől. Hamarosan becsöngettek és Katenek el kellett mennie. Lassan és hatalmas zajt csapva bevonultunk a helyünkre. Egész végig vigyorogva követtem a tekintetemmel Castielt.
- Honnan ismered Kate Beckert? - na jó... Ez már fájt. Hogy lehet valaki ennyire hülye?
- Ajj, olyan hülye vagy! - tettem a homlokomra a kezemet.
- Heh?! - "kérdezte"
- Becker... Grace Becker. Nem ismerős? - ha így sem fog neki leesni akkor lelövöm magam! Egy darabig elgondolkozott, de aztán leesett neki a húsz fillér.
- Úristen... - nyögte ki végül.
- Azért ennyire ne legyél lesokk... - kezdtem de félbeszakított.
- Kate a barátnőd? - na jó. Van valakinek kölcsönbe egy pisztolya? Ez már annyira fájt, hogy lefejeltem az asztalt. Castiel nevetve megpaskolta a hátamat.
- Kate a nővérem hülyegyerek - továbbra is az asztalon volt a fejem.
- Nyugi bébi. Csak hülyültem - mondta még mindig nevetve.
(Írói megjegyzés: Na, jó. Nem tudom, hogy hogy kerül Csj fanfiction-be élő karakter, ne kérdezzétek, de mivel hatalmas BTR fan vagyok ezért bele akartam rakni. Nem lesznek benne, csak 1-2 rész erejéig. Ne tessék rám haragudni :3)
Felnéztem és már csak azt vettem észre, hogy elém tol egy borítékot. Kinyitottam és 3 BTR koncertjegy virított benne. Pár másodperc múlva olyan hírtelen álltam fel, hogy a szék kivágódott és hatalmas csattanással ért földet. Sikítoztam és ugráltam. Kb így nézhettem ki:
Minden szempár rám szegeződött és értetlenül bámultak.
- Öhm, kisasszony! - hangzott Mr. Faraize - Leülne?! - kérdezte kicsit idegesen.
Vigyorogtam egy pár sort, aztán felállítottam a széket és leültem. Egy puszit nyomtam a barátom arcára és eltettem a jegyeket.
- Kösziii. Te eljössz? - kérdeztem
- Van saját jegyem, úgyhogy azt hozol el akit akarsz - vigyorgott. Már tudom is, hogy Rosát és Katet fogom elhozni. Rosa imádja őket, Kate, őt meg majd megkérdezem. A koncert holnap este lesz és a legjobb helyre szólt a jegy. Az első helyre, pont a színpadhoz. A nap többi része eseménytelenül telt. Csak annyi volt az érdekes, hogy Rosát elhívtam és igent mondott, úgyhogy odaadtam neki a jegyet.
- Figyi Kate. Eljössz velem, Rosával meg Castiellel Big Time Rush koncerte? - a kérdésemre azonnal felkapta a fejét.
- Big Time Rusht mondtál? - bólintottam - Persze, hogy elmegyek. Imádom őket. Mikor lesz?
- Holnap este az arénában - nyújtottam felé a jegyet. Felmentem a szobámba és skypeon felhívtam Rosát.
- Sziaa - integetett
- Hali. Te, figyi. Mit veszel fel a koncerte? - kérdeztem
- Csak egy farmert meg pólót. Nem kell kiöltözni, nem buliba megyünk - jött az értelmes válasz.
- Ott a pont - mutattam felé. Nyílt az ajtó és Viktor dugta be a fejét.
- Öhm, Lilo. Castiel lent vár - mondta és kiment.
- Akkor azt hiszem, hogy most én leteszem - kacsintott Rosa és kinyomta, de előtte még elköszöntünk. Gyorsan felkaptam magamra valami ruhát és lementem. A barátom a pultnak dőlve várt rám a konyhában. Amint meglátott elmosolyodott és odajött hozzám.
- Hiányoztál - mondta és egy puszit nyomott a számra.
- De, hisz' csak két órája találkoztunk - nevettem
- Az is túl sok - vigyorgott sunyin. Mire észbe kaptam már Castiel vállán lógtam és megindult velem kifelé.
- Viktor, elvittem Lillyt! - kiáltott be a szobába Cast
- Tízre hozd haza! - hangzott az apáskodó válasz
- Nem biztos! - mondta Cast és elmentünk. Fél percig csöndben csüngtem a vállán, de aztán megtörtem a csendet.
- Tegyél le hallod?! - megütöttem a hátát, de nem túl erősen - Hová viszel? - és ekkor beléptünk a barátom házába. Bevitt egyenesen a szobájába és "ledobott" az ágyra. Fölém mászott és apró puszikkal lepte el a számat majd a nyakamat. Egy apró, halk sóhaj szökött ki a számon. Megfogta a csuklóimat és a fejem fölé fogta egy(!!!) kézzel. Amikor meggyőződött arról, hogy nem tudok meglógni, egyenesen a szemembe nézett és a másik kezével elsöpört néhán kósza hajszálat az arcomból. Elmosolyodott, majd megcsókolt. Ajkaival szétnyitotta az enyéimet és a nyelvemet masszírozta az övével. Nem tartott sokáig, mert elhúzódott annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Szeretlek - vigyorgott és egy puszit nyomott az ajkamra. Lazított a szorításon, ezért kaptam az alkalmon és lassan kihúztam a kezeimet. Az egyik kezemet az arcára, a másikat pedig a nyakába tettem. A kezével - amivel eddig a csuklómat fogta - felfedezőútra indult a pólóm alá. Miután feltérképezte a pólóm alatti területett, kihúzta a kezét és lehúzta rólam az anyagot. Innen már nincs visszaút. De miért is szeretném, hogy legyen? Ugyan ezt tettem én is. Megmarkoltam a pólója alját, lesegítettem róla és a dereka köré fontam a lábaimat. Rózsaszín köd lepte el a fejemet és már csak azt akartam, hogy ez megtörténjen...
Pár óra telt el az aktus óta, de még mindig fáradtan feküdtünk Castiel ágyában. Rajtam csak egy tanga és Castiel pólója volt, a barátomon meg csak egy boxer. Elaludt, ezért óvatosan kiszálltam az ágyból és elmentem valami vacsorát csinálni. Cast hűtőjében csak annyi alapanyagot találtam, hogy kettőnknek tudjak palacsintát csinálni. Dúdoltam és táncikáltam amikor két erős kezet éreztem a derekamon. Összerezzentem és majdnem elejtettem a kaját. Letettem az asztalra és megfordultam, hogy szembe tudjak nézni a "támadómmal". Egy szürke, csillogó szempárral találtam szembe magamat. De tényleg... A szeme úgy csillogott, mint aki beszívott.
- Jó reggelt - köszönt fáradtan
- Este van - kuncogtam
- Jó estét - köszönt ismét
- Nem vagy éhes? - jött a hülye kérdés tőlem
- Dehogynem
A palacsintát sikeresen elrontottam, - bár nem tudom, hogy ezen mit lehet elrontani, de nekem sikerült - ezért rendeltünk pizzát és megnéztünk egy filmet. Kb hajnali 5 volt és a koncert este nyolckor lesz, ezért lefeküdtünk aludni. Olyan furát álmodtam, hogy hú. Ez olyan álom volt, hogy nem lehet elmesélni. Csak Viktorról és Castielről szólt, a többit meg találjátok ki.
Fél hétkor keltem és alig volt másfél órám a hajmosásra, sminkelésre meg az öltözésre. Csörgött a telefonom, ezért a vizes hajamat a törölközőbe tekertem és felvettem.
- Téged aztán nem könnyű elérni. 5 SMS-t hagytam! Hol vagyok már? - tér egyből a lényegre.
- Neked is szia. Most szárítom a hajamat, egy óra és ott leszünk. Hol találkozzunk?
- Szerintem az aréna bejáratánál, vagy nálad.
- Akkor az aréna bejáratánál. Majd viszem Katet és Castielt.
- Miért nem tudunk nálad? - kérdezte
- Castielnél vagyok - és most fog a barátnőm fantáziálni a dolgokon, hogy én miért vagyok itt.
- Úúú, majd mesélj - kuncogott - De most leteszem, mert én is készülődök. Szia!
- Szia - köszöntem és kinyomtam. Bementem a barátom szobájába és megdobtat egy párnával. És közben "ébresztőt" kiabáltam. Nagy morgások közepette elvette tőlem a párnát és magára húzott. Egy puszit nyomott a számra.
- El fogunk késni - mondtam és lemásztam róla
- Honnan? És miért vizes a hajad?
Tényleg, a hajamat még mindig nem szárítottam meg és alig van háromnegyed óránk.
- A koncertre. Megmostam. De haladj, mert 45 perced van! - utasítottam játékosan és elmentem öltözni, meg hajat szárítani.
Fél óra múlva otthon voltunk és Katere vártunk. Kb öt perc alatt kész lett. Kár, hogy ez nem családi vonás. Hárman elindultunk az aréna felé, ahol Rosa már türelmetlenül várt. Jól nézett ki. Ahhoz képest, hogy nem bulira öltözött, csini volt.
- Na, csak hogy megérkeztetek - üdvözölt minket Rosa
- Mióta vársz? Öt perce - gúnyolódott Castiel
- Nyolc - vigyorgott Rosa. Ezen egy jót derültünk, de aztán bementünk és elfoglaltuk a helyünket. Ahogy feljött a színpadra a BTR, az egész aréna a lányok sikongásától zengett. Előkaptam a telefonomat és az egyik számot levideóztam.
A szám végén Kendall kiszúrta a nővéremet.
- Köszönjük, hogy ennyien eljöttetek, de a legjobban annak örülünk, hogy egy híresség is a színpadnál áll - utalva a testvéremre, leugrott a színpadról és felsegítette rá Katet. A közönség most még hangosabbra vette a hangját. Azt hiszem, hogy az elkövetkezendő 2-3 napban nem fogok semmit sem hallani.
- Örülök, hogy itt lehetek - szólt egy mikrofonba Kate - De nem egyedül jöttem.
- Szóval, van még egy Becker is a színen? - kérdezte Carlos
- Igazából Smith, de ő is Grace lánya. Egy igazán tehetséges gimazista lány. A húgom, Tori - mondta vigyorogva. Egy széles, levakarhatatlan mosoly jelent meg az arcomon.
- Nos, akkor őt is várjuk a színpadra.
Az a mosoly még mindig ott csücsült az arcomon miközben a színpadra mentem fel. Beálltam a nővérem mellé és szélesen vigyorogtam a fiúkra.
- Volna kedved velünk énekelni? - kérdezte James
Hú, erre nem számítottam. Azt hittem, hogy csak felhívnak a színpadra és csak ott állok, de helyette felkértek, hogy énekeljek velük. Semmi pénzért nem hagytam volna ki, mindig is erről álmodtam. A többi lány ilyen helyzetben biztosan sikítórohamot kapott volna, de én csak ott álltam a nővérem és a Big Time Rush mellett, közben a szívem majd' kiugrott a helyéről.
- Persze - vigyorogtam a fiúkra.
- Hát akkor, 24/seven! - kiabálták a mikrofonba és a lánysereg fülsüketítő sikításba kezdett.
I can feel it in the air
I like the truth but love the dare
Livin' life like it's a vacation
We are golden like the sun
Never, never land, we all stay young
'Cause we're the here and now generation
Try and knock us down
We'll get up every time
We can run this town
So let's do what we like, do what we like
All day, every day is a holiday
We're alright, 24/Seven
All day, every day all we gotta say
Is live your life, 24/Seven
Woooooo wooooooo 24/Seven
Woooooo wooooooo 24/Seven
We got no one to impress
Looking fly no matter how we dress
Standing up forever 'cause there is no end
It doesn't matter where you're from
We're all together here as one
Tomorrow comes, we'll do it all again
Try and knock us down
We'll get up every time
We can run this town
So let's do what we like, do what we like
All day, every day is a holiday
We're alright, 24/seven
All day, every day all we gotta say
Is live your life, 24/seven
All day, every day is a holiday
We're alright, 24/seven
All day, every day everybody's saying
Live your life, 24/seven
Woooooo woooooooo 24/seven
Woooooo woooooooo 24/seven
All day, every day's a holiday
We don't care what other people say
All day every day's a holiday
(Hey, hey)
We don't care what other people say
(Hey ho, let's go!)
All day, every day is a holiday
We're alright, 24/Seven
All day, every day all we gotta say
Is live your life, 24/Seven
All day, every day is a holiday
We're alright, 24/seven
All day, every day everybody's saying
Live your life, 24/seven
Wooooooooo wooooooooo
(C'mon and sing it baby)
24/seven
Wooooooooo wooooooooo
(Come get me, baby)
24/seven
C'mon and sing it baby
(Yeah)
Sing it, sing it baby
(24/seven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése