Halloweeni különkiadás

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hozom a következő részt. Az oka az, hogy 1, nincs ötletem, hogy mit írhatnék, 2, ilyen lelki állapotban rettenetesen nehéz lett volna egy épkézláb fejezetet összekaparni. Noha ez nem a 17. fejezet, hanem egy különkiadás, remélem elnyeri a tetszéseteket.

Ez a fejezet nem kapcsolódik a történethez. Például Tori és Castiel nincsenek együtt.

A következő részt már írom, úgyhogy körülbelül 1-2 napon belül fent lesz. Jó olvasgatást.

Puszi,

Tori

Halloween éjjelén

(Október 31, 0:00)

Halloween van. Rosalyával éppen a jelmezemet erőszakoljuk rám. Rosa tervezte, Leigh varrta. Másfél óra alatt elkészültünk. Hát, mit nem mondjak, nagyon nem akartam macskanő lenni, de Rosa rám erőszakolta. Ő szexi boszinak öltözött. Castiel, Armin, Alexy és Lysander odalent várnak ránk. Végre a sminkem is kész, úgyhogy mehetünk le az előtérbe. Ahogy megláttak minket, Castiel majdnem elröhögte magát.
- Ha kiröhögsz, megfojtalak! - fenyegettem. Végignéztem a fiúkon. Cast Drakulának, Armin zombinak és Alexy múmiának öltözött. Lys valamiért nem öltözött be. Na mindegy. Ha azt hiszitek, hogy cukorkát gyűteni megyünk, akkor tévedtek. Kimék Halloweeni házibulit szerveztek és meg vagyunk hívva. A buli két utcával arrébb van, úgyhogy elég negyed órával a buli előtt elindulni.
- Mit csináljunk még fél óráig? - kérdezte Rosa.
- Igyunk - vetette fel az - nem is rossz - ötletet Castiel. Mindenki - kivéve Alexy és Lys - rám nézett, hátha előhúzok a hátam mögül egy pálinkát, vagy ilyesmi.
- Van lent a pincében pálinka és bor. - mondtam és elindultam az említett helyiség felé. Castiel is jött utánam, de nem tudom minek, nem fogok eltévedni.
- Te meg minek jössz? - kérdeztem
- Csak hogy egészen véletlenül el ne ejtsd a bort. Kár lenne érte - vigyorgott. Mondjuk igaza van. Képes lennék elejteni.
Leértünk a pincébe és felkapcsoltam a lámpát, aminek semmi haszna nem volt, mert az égvilágon semmit nem láttunk. Na jó, ez erős túlzás volt, mert valamit mégis csak lehetett látni, de na. A falak mentén poros polcok, a sarkokban pókhálók és a föltön por és homok volt. A hátsó polchoz mentünk. Castiel két üveg pálinkát emelt le a polcról, én pedig egy üveg bort vettem magamhoz. Elindultunk az ajtó felé és mentünk volna ki. Igen ám, de egy bökkenő volt. Az ajtó nem nyílt ki. Rángattam, ütögettem de nem nyílt.
- Engedj, látom nem értesz hozzá - egy hatalmas sóhaj kíséretében a kezembe nyomta a két üveg pálinkát és az ajtó felé ment. Kb 5 perc ajtórángatás után, neki sem ment. Megfordult és én gúnyosan elvigyorodtam.
- Na most akkor ki nem ért hozzá - vigyorogtam és leültem a földre a sarokba. Kibontottam egy üveg pálinkát és meghúztam.
- Nálad a telefonod? Felhívhatnád Rosát.
Figyelmen kívül hagyta a gúnyolódásomat és egy értelmes kérdés hagyta el a száját. Kutatgattam a zsebeimben, de hiába.
- Fent hagytam a szobámban. És a tiéd? - kérdeztem vissza.
- Le van merülve. - mondta és zsebredugta a kezét.
- Akkor meg minek van nálad? - nevettem és ekkor villogni kezdett a lámpa - Jézusom! - kiáltottam fel.
- Csak nem félsz? - nevetett és ezúttal ő húzta meg a pálinkás üveget.
- Nem... É-én, nem. Miért félnék? - hirtelen, de kissé bizonytalanul álltam fel. Végülis igaza volt, egy kicsit féltem. 4-5 másodpercig még szemeztünk, de aztán kiégett a lámpa. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat. Castiel egy szót sem szólt. Úgy éreztem, mintha már nem lenne a közelemben. Hová tűnt? Hiába szólítgattam, nem válaszolt. 5-6 perc telhetett el és semmi válasz nem jött. Már-már kissé könnyezve rogytam le a sarokba. Felhúztam a térdem és átkulcsoltam a kezeimet. A térdemre hajtottam a homlokomat és már majdnem szabadjára engedtem a könnyeimet amikor fényesség vett körül. Felnéztem és Castiellel találtam szembe magam. Hülyén vigyorgott rám, és látszott rajta, hogy mindjárt nevetve esik össze.
- Te normális vagy? - csattantam fel - Barom állat! A szívbajt hozod rám hülyegyerek! - kiabáltam vele könnyezve.
- Nyugi már, Halloween van - nevetett
- De az nem azt jelenti, hogy ijeszd meg az első lányt akivel kettesben maradsz! Nyisd ki az ajtót!
Vigyorgott egy sort, de aztán előhúzott egy kulcsot a zsebéből és elindult az ajtó felé. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó és dühösen mentem az előtérbe. Magamra kaptam a dzsekimet és a csizmámat, majd elindultunk Kimhez. Én mentem elöl Rosával és azt beszéltük, hogy hogy fogok majd bosszút állni Castielen. Hamarosan odaértünk a buli helyszínére. Rosával a nappali közepén táncoltunk a hangos zenére. Rosa még józan volt és én, hát... Nem mondanám, hogy részeg voltam, csak már nem voltam szomjas. Na, szóval értitek. Két zene közt, elmentem a konyhába egy kis pálinkáért. A konyhapultnál összefutottam egy helyes sráccal. Barna haja fel volt állítva, vörös szeme meg csak úgy világított a sötétben. Rám mosolygott, én pedig zavaromban az italomra kaptam a tekintetem.
- Szia, Spencer vagyok - szólalt meg végül hosszas várakozás után.
- Szia, Tori - mosolyogtam.
- Kimegyünk? Elég meleg van itt bent - mosolygott vissza.
Még az alkohol hatása alatt álltam, így habozás nélkül belementem. Kimentünk és leültünk a ház elé. Vörös szeme most is csillogott a holdfényben. Nem volt hideg, de meleg sem. Telihold volt és nagy ritkán egy-egy denevér repült el a hold előtt. A lágy szellő az arcomat simogatta. Időnként nagyobb szél rázta meg a fák lombjait. A hold fénye beragyogta az egész környéket, tisztán láttam Spencer arcát. Beszélgettünk egy darabig, aztán a beszélgetés heves csókcsatába fordult. Az ölébe kapott és megindultunk a ház felé. Úton a vendégszobába, végig magamon éreztem valakinek a tekintetét, de ez most hidegen hagyott. Berúgta az ajtót, lerakott az ágyra és fölém mászott. Csókolóztunk, közben egyre kevesebb ruha maradt rajtunk. Spencer a falnak dőlve ült boxerben, én meg bugyiban és melltartóban ültem az ölében háttal az ajtónak. A számról áttért a nyakamra. Kisebb nagyobb sóhajok, nyögések hagyták el a számat. Egy puszit nyomott a nyakamra, majd egy apró, szúrást éreztem ott, ahol a puszit kaptam. És akkor jöttem rá... De már késő volt. Próbáltam tiltakozni, kibújni a szorításából, de nem ment. Elhúzódott egy picit a nyakamtól, aminek nagyon örültem. De nem sokáig.
- Nyugi, nem fog fájni - lehellte bele a nyakamba. A szívem szaporábban kezdett verni, a pulzusom az egekbe szökött. Izzadságcseppek folytak végig az arcomon. Féltem, noha tudtam, hogy mi fog történni. Közelebb húzódott hozzám és egy hirtelen mozdulattal belém harapott. Egy halk sikoly hagyta el a számat. A belém nyilaló fájdalomtól nem voltam képes többre. A testem megfeszült. Spencer még mindig erősen szorított és a nyakamat szívta. Néhány másodperc múlva bevágódott az ajtó és a szorítás elmúlt. Erőtlenül estem össze az ágyon.
- Tori! - kiálott egy ismerős hang. Résnyire kinyitottam a szemem és egy vörös hajkorona tárult elém. Egyre szaporábban vettem a levegőt, a nyakam vérzett ezért Cast elszorította a vérzést. Hát ezt meg honnan tanulta? Jobban fájt, de legalább már nem vérzett. Mellettem ült, a fejem az ölében volt, a kezével még mindig a sebet szorította. Néhány perc múlva jobban éreztem magam, de még mindig nem voltam jól. De legalább beszélni már tudtam.
- Úgy tudtam, hogy vámpírok nem léteznek - nevettem.
- Jobban kéne vigyáznod magadra - mondta komolyan. Hű, még sosem láttam őt ennyire halál komolynak. Előkapartam minden maradék erőmet és megpróbáltam felülni kisebb nagyobb sikerrel. Felálltam és eltántorogtam a ruháimért. A rózsaszín hajam és a vállam csupa vér volt a nyakammal együtt.
- Összevérezted a nadrágomat - szólt mókásan Cast.
- Senki sem mondta, hogy gyere be.
- Ja, de ha nem jövök be, még mindig a nyakadat szívná.
- Jó, igazad van. És köszi - fordultam felé, mikor már felöltöztem. A nyakamhoz nyúltam és két apró lyukat véltem felfedezni. Egy kicsit megnyomkodtam és azonnal megbántam. Elkezdett fájni, ezért felszisszentem. Castiel jól kinevetett.
- Ha csak ezért m... - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert valaki hátulról befogta a számat. Castiel az ágy mögé nézett. Hát persze! Spencer vámpír ezért szuper gyors. Bevetettem a legjobb és legrégibb női trükköt vészhelyzet esetére. Gyomorszájon könyököltem volna, de mivel ez nem jött össze, rátapostam a lábfejére, erre ellökött és a földön landoltam. Castiel nekiesett, de Spencer volt erőfölényben, ezért bevetettem a második női trükköt. Megfogtam egy vázát és összetörtem a fején. Egy pillanatra elgondolkozott, ezért Castiel kapott az alkalmon és behúzott neki egyet, amitől elterült a földön. Cast megfogta a kezemet és kihúzott a szobából, egyenesen a ház elé. A padon ültünk és a holdat bámultuk. Végül én törtem meg a csendet.
- Köszi, megint - mondtam és zavaromban lehajtottam a fejem, majd a macskafarkamat kezdtem piszkálni.
- Figyelj, én...
A hangjára felé kaptam a tekintetem. A szél összekócolta a haját. Látszott rajta, hogy próbál valamit kinyögni magából. Ő is rám nézett, beletúrt a kuszán álló hajába, majd lassan közeledni lezdett felém és mire észbe kaptam, ajkai már az enyémet súrolták. Lehunytam a szemem és visszacsókoltam...

Happy Halloween!